2011. január 3., hétfő

túlnépesedés 2

Érdekes adatokkal szolgált az állítólagos túlnépesedéssel kapcsolatban a Pápai Családtanács szervezésében „Család és demográfia Európában” címmel 1996. október 17. és 19. között Rómában megtartott konferencia. Igaz, ennek lassan már 15 éve. A munkaülés visszatérő gondolata, hogy az egyes szervezetek mögötti érdekcsoportok céljaik elérése érdekében az adatok meghamisításával illetőleg félretájékoztatással igyekeznek manipulálni.

Részlet Bíró László püspök összefoglalójából:

„A dezinformáció másik csoportja a statisztikai adatok manipulálása. A népesedési konferenciák még mindig «népesedési robbanásról» beszélnek, holott valójában a világ népességének szaporodása csökkenőben van még a harmadik világban is: a világ lakosságának növekedési mutatója 1,73-ról 1,57-re esett vissza (az ENSZ statisztikája szerint).

A 2000-re előre jelzett adatok is sok esetben félrevezetőek. Pl. Nigéria lakosságát (amely 1984-ben 91 millió volt) 2000-re 169 millióra becsülte a Világbank, márpedig 1995-ben 101 millió volt, és 2000-re várhatóan 30 millióval lesz az előre jelzettnél kevesebb. Hallgatnak a világkonferenciák arról is, hogy 250 év múlva – amennyiben a születések jelenlegi trendje folytatódik – Európa mostani etnikuma teljes egészében kicserélődik. Nem helytálló a tömegkommunikációs eszközöknek igen leegyszerűsítő szkémája sem, amely szerint Európa a születések minimális száma miatt elöregszik, a harmadik világ pedig túlnépesedik. A római konferencia előadói számadatokkal illusztrálták, hogy Japán gyorsabb ütemben öregszik, mint Európa; de bizonyos elöregedés folyamata hamarosan megjelenik Afrikában és Latin-Amerikában is.” (Távlatok 32, 773-774.)

Részlet a Pápai Családtanács ún. taibei nyilatkozatából:

„A világ népességének növekedési aránya az 1960-as évek végén kezdett csökkenni, és tovább fogyott az 1990-es években, amikor a halálozások száma kezdte megközelíteni a születések számát. Ez a folyamat azt jelzi, hogy a világ népességszáma kezd stabilizálódni.” (in Somorjai Ádám [szerk.] Család és demográfia Európában, Budapest, Korda 1997, 106.)

Végül álljon itt Harsányi Pál Ottó OFM könyvismertetése (Riccardo Cascioli, Demográfiai összeesküvés – Il complotto demografico. Il nuovo colonialismo delle grandi potenze economiche e delle organizzazioni umanitarie per sottomettere i poveri del mondo, Piemme, Casale Monferrato, 1996):

„A szokatlan című kötet 1996 őszén látott napvilágot az olaszországi Piemme kiadónál. A világ századunkban bekövetkezett népességrobbanásának kérdése már közhelynek számít, bár a növekedés ütemének jelentős csökkenését nem sietnek elismerni. A kötet részletesen ismerteti az Egyesült Államok, az ENSZ, a Világbank népesedési politikáját, illetve befolyásukat az egyes kormányok népesedési politikájára, valamint utal a multinacionális gyógyszeripari konszernek érdekeire.

[…] A könyv […] olvasata forradalmian új, eddig elhanyagolt nézőpontot tükröz. Rámutat arra, hogy az emberiség valódi fejlődésének kérdéseit nem lehet kizárólagosan a piac törvényeihez és szűk érdekcsoportok érdekeihez igazodva kezelni.

A népességrobbanás fogalmát pontosítani kell a Föld egyes régióinak népességnövekedési adatai szerint, mindezt történelmi távlatba helyezve. Az ENSZ népesedési kérdésekkel foglalkozó csoportjának vezetője a Föld lakosságának 97 milliós évi növekedésére figyelmeztetett. A kairói konferencia előkészítő dokumentumában (1994 április), már korrigált adat, azaz évi 90 milliós növekedés szerepel, mely az 1994–2014-es időszakra vonatkozik. A végleges szöveg (Akcióprogram), az 1.3 paragrafusban 86 milliós évi növekedésről tudósít. Az adatokban négy év alatt bekövetkezett változás mintegy 11%-os. A történelemben eddig 1960–70 között volt a legnagyobb a Föld népességnövekedése, évi 2,1%; 1990-ben 1,7%; jelenleg pedig 1,5%. Igazi népességrobbanás az ipari forradalom, a higiénés körülmények javulása következtében zajlott le a 18–19. században. Ahogy a fejlett világ népességnövekedése a rendkívül gyors szaporodás után elért egy jelenleg többé-kevésbé stagnáló, lassan fogyó szintet, ugyanez várható a harmadik világ lakosságával kapcsolatban is. […]

A kairói konferencia nem annyira a népesedés és fejlődés kapcsolatával, hanem a harmadik világ népességszabályozásával kívánt foglalkozni, amint ez már az előkészítő dokumentumokból is kitűnt. Az elfogadott Akcióprogram szerint a jelenlegi évi 5 milliárd dollárt 17 milliárdra kell növelni 2000-ig, melyet a népességszabályozásra költenek. Olvashatunk a Nemzetközi Családtervezési Szövetségről, mely 1992-ben jóváhagyott dokumentumának kifejezései fellelhetők a kairói Akcióprogramban: «reproduktív egészség», «lehetőség a biztonságos abortuszra», «segítség fiatalok számára saját szexuális életük megvalósításához». A családtervezés itt megtévesztő fogalom, hiszen nem a szülők felelős döntéséről, illetve a családok életének támogatásáról, hanem vezető gazdasági hatalmak önzéséről, jólétük féltéséről, valamint a korlátlan növekedés még mindig létező filozófiájáról van szó, annak ellenére, hogy egyre többet olvashatunk egyéb helyeken a fenntartható fejlődésről.

A harmadik világ országainak orvosaira nehezedő amerikai nyomás, mely mind több sterilizáció végrehajtására készteti őket, szöges ellentétben áll a katolikus állásponttal. «Az állam felelős állampolgárainak jólétéért. Ebben a minőségében jogosult arra, hogy a lakosság népesedésének irányítása érdekében beavatkozzék. Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképp sem önkényeskedő és kényszerítő módon. (. . .) Az állam nincs felhatalmazva arra, hogy az erkölccsel ellentétes demográfiai szabályozó eszközöket támogasson.» (KEK 2372)

A Pápai Család Tanács 1994. március 25-én «A népesedési folyamatok etikai és pasztorális vonatkozásai» címmel állásfoglalást adott ki, mely tulajdonképpen a kairói konferencia előkészítő dokumentumára adott szentszéki válasz. A demográfiai kérdést nem lehet egyszerűen túlnépesedésként megfogalmazni, a népesedési folyamatok nagyon is különbözőek, nemcsak a fejlett és fejlődő országok, hanem az egyes régiók között is (13–15. pont). A fejlett országok már a «második demográfiai forradalomban» élnek, mely a termékenység csökkenésével jellemezhető, ami a társadalom fokozatos elöregedésével jár együtt (8). Ez veszélyezteti a generációk közötti szolidaritás érzését és az anyagi erőforrások megosztásának szellemét. A dokumentum megállapítja, hogy a gazdasági fejletlenség okai nem a túlnépesedésben, hanem a nemzetközi kapcsolatok kiegyensúlyozatlanságában keresendők, a megoldás a fejlett országok nagyobb szolidaritásában lenne fellelhető. Az állásfoglalás megcáfolja azokat a megállapításokat, melyek szerint a növekvő népesség a felelős a környezetpusztításért és a természeti erőforrások túlzott kimerítéséért (19–22). Ezzel ellenkezőleg a népességszaporodás gyakran megelőzte a gazdasági fejlődést, ezért az Egyház nem tudja elfogadni, hogy a szegény társadalmakat bűnbaknak állítsák be saját fejletlenségükért (25).

A Szentszék célja Kairóban a kompromisszum elérése volt, a szavazásokon történő elszigetelődést elkerülendő, amely az 1974-es bukaresti és az 1984-es mexikói népesedési konferencián bekövetkezett. […]

A könyv legnagyobb értéke az általa képviselt szemlélet, mely szerint az emberi életet a legnagyobb tisztelet és védelem illeti meg. Ráirányítja az olvasó figyelmét a médiákkal és a statisztikai adatokkal szembeni kritikai érzékre, a fejlett országokban sok helyen alkalmazott szexuális nevelés családellenes voltára. Számos kérdést érint, melyek önálló szaktanulmányok tárgyát képezhetnék: pl. az elhíresült RU 486 abortusztabletta, a világbanki kölcsönök és a népesedéspolitika kapcsolata, stb. Európában a leggyorsabban fogyó ország és, sajnos, értékvesztett társadalom lévén, a kötet különös aktualitást nyerhet a magyar olvasók körében. (Távlatok 35-36, 509. k. Bővebben: in Család és demográfia Európában, 117-125.)

A Távlatokban megjelent rövidített változatból sajnos kimaradt, bár nagyon érdekes részlet:

„Jelenleg az USA területének 3%-a, az egész földfelszínnek 1%-a urbanizált. Ha a világ lakossága a jelenlegi ütemben növekedne 200 évig, az urbanizáltság értéke akkor sem lépné túl a teljes földterület 8%-át. Ha a föld lakossága 2100-ban elérné a 11,6 milliárdot (ami a jelenleginek kb. a duplája), valamint a megművelt területek megduplázódnának, akkor a fennmaradó területek népsűrűsége 184,1-re változna, azaz nem érné el a jelenleg Olaszországra érvényes adatot, nem számítva ebbe a lakatlan és a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket. (Család és demográfia Európában, 120.)”